Autós kaland Borsodban

Pár napja Borsod megyében autóztam. Szendrőlád környékén estefelé, de még világosban láttam egy aranyos, jó alakú kis cigány lányt az út szélén, aki egy köteg tűzifát vitt a hátán hazafelé. Lassítottam a kocsival, élveztem hátulról, hogy hogy mozog a kis ügyes popsija járás közben a szűk melegítő nadrágban. Ő is észrevette, hogy követem, el akart engedni maga mellett, de én inkább megálltam előtte, és kiszálltam a kocsiból.
- Szia, drága! Hová viszed azt a sok fát? Hiszen alig bírod...
- Hova vinném, hát haza! Hideg van, fűteni kell.
- De miért apád, vagy egy idősebb testvéred megy ilyenkor fát gyűjteni? Kicsi vagy te még ehhez.
- Apám börtönbe van sajnos. A testvéreim meg már nem laknak otthon. Ketten vagyunk anyámmal.
- Látom, nagy a szegénység errefelé. Gyere, tegyük be a fát a csomagtartóba, segítek hazavinni.
Csak egy kicsit gondolkodott, aztán levettem a válláról a köteget, és betettem a kocsiba. Őt meg magam mellé ültettem. Bekapcsoltam a fűtést, mert didergett szegény a novemberi hidegben.
Segítettem neki bekapcsolni a biztonsági övet... közben megsimogattam a kis ügyes cicijét...
- Naaaaaaa.... - mondta -, mit csinál? Ne bántson, nem szabad! Inkább akkor kiszállok!
- Inkább ne szállj ki, drága - dehogy bántalak! Hogy hívnak?
- Juditkának.
- Én meg Lajos bácsi vagyok. Tudod mit, Juditka, akarsz egy kis pénzt keresni?
- Attól függ.
- Adok ötezer forintot, ha megsimogathatlak alul-felül, te meg szépen beleülsz a bácsi faszába.
- Jaj! Dehogy ülök! Akkor inkább nem kell a pénze. Én még szűz vagyok. És barátom is van, ő is szűz még.
Hallgattunk egy percig. Aztán bekanyarodtam egy földútra a fák közé. Szegény kislány megijedt.
- Hova megy? Mit akar tőlem?
- Semmi rosszat. Akkor nem baszlak meg. Csak azt kérem tőled, hogy mutasd meg a kis pinádat, és szopd a faszomat. Én meg majd simogatlak. Mit szólsz hozzá?
- Adjon inkább tízezret.
Levette a nadrágját, én meg elővettem a bránert.
- Gyere, fogd meg a kis kezeddel. Aztán bukjál rá, szopogasd....


Meglepődtem, hogy kislány létére milyen sűrű szőrös a pinája. Benyúltam, nedves volt a kis pecke, finoman simogattam.... Sóhajtozott.... Megszorította a faszomat, aztán ráhajolt, és elkezdte szopni... Nagyon finom volt érezni a kis száját. Nem volt valami ügyes, de ráhúztam a fejét, és szabályosan torkig basztam a kis száját... Amikor aztán a puncijából is elkezdett dőlni a lé, én is hamar elélveztem.... Kicsit fuldoklott, köhögött Aztán kiköpte. Egyszercsak elnevette magát:
- Na ilyet még sose csináltam. A barátomnak is csak kézzel. De legalább kerestem tízezer forintot. Most már vigyen haza.
Összeszedtük magunkat, elindultunk. Végül a falusi cigánytelep szélén álltunk meg egy kis düledező kunyhónál. Kivettem a köteg fát a csomagtartóból, ledobtam a bejárat elé. Már éppen indulni akartam, amikor Juditka hozzám fordult, és azt mondta:
- Várjon egy kicsit.
Jól van, visszaültem a kocsiba, és kíváncsian vártam. Egyszercsak egy 50 év körüli sovány, csúnya cigányasszony jött ki a házból. Egyenesen hozzám. Letekertem az ablakot.
- Jónapot kívánok! - mondta.
- Jónapot - válaszoltam. - Segíthetek valamit?
- Tudja, nagyon szegények vagyunk, éhezünk is. A lányom mondta, hogy magának van pénze.
- És mit szeretne, kedves? - kérdeztem.
- Engem Marikának hívnak. Engem meg is baszhat tízezer forintért....
Huh!

Nem részletezem. Beültettem a kocsiba, visszavittem az erdőbe. A szoknyája alatt nadrág is volt rajta. Levett alulról mindent, ráhajolt a kocsira... nagyon jó szagú pinája volt. Én legalábbis szeretem az ilyen szagot. Kicsit nyalogattam, amíg elkezdett nedvesedni, aztán felállítottam a bránert és keményen bevertem neki. Aranyosan nyöszörgött közben, aztán már én is hörögtem. "Basszál, basszál, keményen!" - mondta. Belelőttem az összes gecimet.
Kicsit reszketett a lábunk, amikor visszaültünk a kocsiba. "Jó volt, Marika? Látom, szereted a faszt!" - mondtam neki.
"Jó hát, két hónapja nem járt bennem fasz!" - nevetett.


Őt is hazavittem.
- Vigyázz magadra! - mondtam neki búcsúzóul.
- Vigyázok - mosolygott. - Te meg gyere máskor is.

Biztos is, hogy visszajárok még néha.